Intézménymutató:
Civil Elkotelezettseg Mozgalom Egyesulet /CEMO/ (Marosvasarhely)
2008. március 19.
Figyelemfelkeltő szándékkal osztogattak kérdőívet a marosvásárhelyi székhelyű Civil Elkötelezettség Mozgalom Egyesület (CEMO) tagjai a március 15-ei ünnepségeken. A kérdőív a kétnyelvűséggel kapcsolatos problémákra kérdezett, illetve világított rá. A kérdőíven tíz pontból álló kvíz szerepelt Nyelvében él a nemzet címmel. A kérdőív olyan kérdéseket tartalmazott, mint: ki van-e írva utcájának a neve magyarul is, lát-e magyar feliratokat a tömegközlekedési eszközökön, az iskolák falain, kap-e magyar nyelvű tájékoztatókat az energiaszolgáltatóktól, anyanyelvén intézi-e hivatalos és bankügyleteit stb. A kérdőívet senkinek sem kellett leadnia, mindenki saját maga számára töltötte ki azt, s kiértékelőt is talált a kérdések után. Eszerint ha tíz kérdésből hétre igennel válaszolt, akkor nyugodtan kijelentheti, hogy létezik kétnyelvűség Marosvásárhelyen. „Figyelemfelkeltő akciónk célja az volt, hogy rávilágítsunk azokra az óriási hiányosságokra, amelyek a kétnyelvűség terén tapasztalhatók Marosvásárhelyen, és hogy tudatosítsuk a város polgáraiban: a kétnyelvűség kivívása mindannyiunk közös feladata és kötelezettsége” – nyilatkozta Szigeti Enikő, a CEMO ügyvezető igazgatója. /Szász Cs. Emese: Van-e kétnyelvűség Marosvásárhelyen? = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), márc. 19./
2008. október 31.
Valamikor a lármafák arra szolgáltak, hogy a közelgő veszélyt jelezzék. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) szeretne egy kortárs, elektronikus lármafát felállítani, amellyel jelezni szeretné, hogy veszélyben van a magyar nyelv, identitásunk alapköve, amely nélkül nehezen lehet létezni. A CEMO úgy látja, hogy a magyar nyelv majdnem teljes mértékben kiszorult a publikus szférából, a hétköznapi élet minden fontos színteréről és majdhogynem a privát szférában beszélt nyelv lesz. Mindezzel együtt Románia példaértékű törvényháttérrel rendelkezik, az ország ratifikált és életbe léptetett számos olyan nemzetközi egyezményt, amelyek a kisebbségeket és azok nyelvét védelmezik. A valóság másként fest. Az intézmények falai kizárólag egynyelvűek, a magyar gyerekek nem találkoznak anyanyelvű faliújságokkal román nevű iskoláikban, az állami intézményekben az ügyintézés román nyelven zajlik, a szolgáltatások teljes mértékben egynyelvűek. Élni kellene a törvények adta lehetőségekkel. Remélik, hogy csoportjukhoz mindenki csatlakozik, aki úgy érzi, hogy véleménye van ebben a témakörben és tenni is szeretne valamit. Feliratkozáshoz a következő linkre kell kattintani: https://groups. yahoo.com/group/larmafa /Levelezőlista anyanyelvi jogainkért. = Népújság (Marosvásárhely), okt. 31./
2008. december 18.
Elégedetlenségét fejezte ki a Marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom amiatt, hogy a „Boldog Új Évet” feliratú díszkivilágítások csak román nyelven olvashatóak, holott 2007-ben a fényfeliratok kétnyelvűek voltak. A mozgalom emiatt nyílt levélben fordult Marosvásárhely polgármesteréhez, kiemelve, hogy a polgármesteri hivatal ezzel megszegi a közigazgatási törvény előírásait, mely szerint kötelező kétnyelvű feliratot használni minden olyan helyiségben, ahol a kisebbség aránya meghaladja a 20 százalékot. Dorin Florea, Marosvásárhely polgármestere válaszul azt ajánlotta a Civil Elkötelezettség Mozgalom tagjainak, figyelmesebben nézzenek szét a városban, a magyar nyelvű fényfeliratok ugyanis fel vannak szerelve, csak a tavalyival ellentétben nem a román feliratok mellé helyezték azokat. /Berszán Réka: Magyar nyelvű jókívánságokat követelnek Marosvásárhelyen. = Krónika (Kolozsvár), dec. 18./
2009. január 15.
A nagy múltú marosvásárhelyi Művészetek Iskoláját Virginia Zeani operaénekesnőről nevezik el, ez a névadás jogosan kérdőjelezhető meg, hiszen sok marosvásárhelyi sohasem hallott róla. A Civil Elkötelezettség Mozgalom közleményében kifogásolta, hogy a város nem követte a törvényes előírásokat, ugyanis a névadást nem előzte meg szakbizottsági vita. Ezért beadvánnyal fordultak a prefektushoz, amelyben kérik, hogy a tanácsi határozatot érvénytelenítését. /(mezey): Törvénytelen a Művészetek Iskolájának névadása. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 15./
2009. január 24.
A Maros Megyei Tanfelügyelőség a következő tanévre olyan beiskolázási tervet állított össze, amelyben a magyar nyelvű szakközépiskolai oktatást alaposan csökkentették, több mint 400 magyar nyelven tanuló nyolcadik osztályos számára korlátozzák az anyanyelven való továbbtanulást. Tiltakozásul a Maros Megyei Magyar Pedagógus-szövetség és a CEMO aláírásgyűjtést kezdeményezett. Az aláírásokat összesítik, és a tanfelügyelőségen a vezetőtanács elé fogják terjeszteni, tájékoztatott Horváth Gabriella, a pedagógus-szövetség megyei elnöke. /(mezey): Aláírásgyűjtés a magyar szakközépiskolai osztályokért. = Népújság (Marosvásárhely), jan. 24./
2009. január 26.
Hivatalból eljárást indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) a Maros megyei beiskolázási terv miatt, mely mindössze 1400 helyet biztosít a továbbtanuláshoz a 8. osztályt 2009-ben befejező több mint 2000 magyar diák számára, a 3700 román anyanyelvű tanuló számára pedig 4200-at. „Az eset az anyanyelven való tanulási jogot sérti, a többségével szemben” – nyilatkozta Asztalos Csaba, a tanács elnöke. Ha a diszkrimináció gyanúja beigazolódik, pénzbeli büntetést – legtöbb nyolcezer lejt –, vagy megrovást kap a főtanfelügyelő. A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) az általuk is diszkriminatívnak tartott jelenlegi beiskolázási terv megakadályozására aláírásokat is gyűjtött. – A törvény szerint, mindenkinek jogában áll anyanyelven tanulni – jelentette ki Horváth Gabriella, az (RMPSZ) Maros megyei elnöke. /Antal Erika, Oborocea Mónika: Diszkriminál a beiskolázási terv? = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 26./
2009. január 27.
Módosított a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) nyomására a Maros megyei tanfelügyelőség a beiskolázási terven. Az új tervezet szerint 136 román, 60 magyar és 3 német tannyelvű IX. osztály indul ősztől a megyében – jelentette be Ioan Tusnea főtanfelügyelő, azt követően, hogy az RMPSZ és a CEMO heves vita után benyújthatta a beiskolázási terv ellen általuk összegyűjtött közel tízezer aláírást. A korábbi terv ugyanis mindössze 1400 helyet biztosított volna a továbbtanuláshoz a 8. osztályt 2009-ben befejező több mint 2000 magyar diák számára, a 3700 román anyanyelvű tanulónak pedig 4200-at. Először Tusnea viszont arra hivatkozva, hogy nem tiszte az aláírásokat átvenni, elutasította azt. Végül egyik szaktanfelügyelő vette át az iratköteget. Tusnea kitérő választ adott arra, hogy miért készítettek olyan tervezetet, amely lehetetlenné teszi több mint négyszáz magyar gyermek anyanyelven történő továbbtanulását. Arra hivatkozott, hogy minden évben volt rá eset, hogy magyar gyerekek román osztályokba iratkoztak. A főtanfelügyelő elmondta, válaszolni fog a Diszkriminációellenes Tanácsnak, de tárgytalannak tartja a vizsgálatát. – Hivatalból eljárást indított az Országos Diszkriminációellenes Tanács a Maros megyei beiskoláztatási terv miatt. /Antal Erika, Oborocea Mónika: Beiskolázási iskolapélda. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 27./ Kétszáz hellyel növelte a magyar tagozatnak jutó kilencedik osztályos helyek számát a Maros megyei tanfelügyelőség. Egyes magyar pedagógusok szerint a terv így is diszkriminatív, hiszen a román diákoknak arányaiban továbbra is több hely jut, mint a magyaroknak. Az ezt korrigáló döntést a tanfelügyelőség vezetőtanácsi ülésén hozták meg, miután figyelembe vették Asztalos Csaba, az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) vezetőjének álláspontját, aki az intézmény tudtára adta, hogy a testület hivatalból eljárást indított ellenük az ügyben. A változtatással az 1892 magyar gyereknek így is csupán 1680 hely jut, míg a 3565 román tagozaton tanuló diák 3836 hely közül válogathat. Annak dacára, hogy évek óta komoly igény mutatkozik rá, Maros megyében egyetlen magyar tannyelvű mezőgazdasági, kereskedelmi vagy textilipari osztályt sem hoztak létre. /Szucher Ervin: Visszaszerzett osztályok. = Krónika (Kolozsvár), jan. 27./
2009. február 2.
Az Oktatásügyi Minisztérium közbenjárására úgy döntöttek, további hét, magyar tannyelvű 9. osztályt indíthatnak a következő tanévtől Maros megyében. Az intézkedés a magyar pedagógusokat is meglepte, mivel a tanfelügyelőség által tervezett 50 osztály helyett ők 60-at kértek, nem 67-et. A tárca az Országos Diszkriminációellenes Tanács (CNCD) állásfoglalása után vette rá Ion Tusnea főtanfelügyelőt, hogy módosítsa a beiskolázási tervet. Előzőleg a Maros megyei tanfelügyelőség vezetősége még csak átvenni sem akarta azt a közel tízezer tiltakozó aláírást, mellyel a magyar Pedagógus Szövetség és a Civil Elkötelezettség Mozgalom az egyértelmű diszkriminációra kívánta felhívni az illetékesek figyelmét. Az újabb hét újabb osztály sem fedi a teljes palettát, állategészségügyi vagy erdészeti szakokon továbbra is csak románul tanulhatnak a magyar diákok. /Szucher Ervin: Újabb hét magyar osztály indulhat Maros megyében. = Krónika (Kolozsvár), febr. 2./
2009. február 17.
A magyar nyelvhasználat hiányát kifogásolja Marosvásárhelyen a Civil Elkötelezettség Mozgalom. A szervezet nyílt levélben szegezte Dorin Florea polgármesternek kérdéseit: miért nem kerültek magyar nyelvű közhasznú és tájékoztató jellegű feliratok a Tudor Vladimirescu negyedben nemrég megnyitott munkaponton, az itt dolgozó alkalmazottak miért nem tudnak válaszolni a magyar adófizetők nyelvén és miért nincsenek magyar nyelvű feliratok sem kifüggesztve? A szervezet figyelmeztet: az irodában elhelyezett egynyelvű táblák diszkriminálják a város magyar lakosságát. /A kétnyelvűséget kérik számon Dorin Floreatól. = Krónika (Kolozsvár), febr. 17./
2009. március 17.
Ilyen még nem volt a rendszerváltás után: nincs magyar alprefektus Maros megyében. Feltevődik a kérdés: jó volt, hogy volt? Biztosan előny volt a korábbi megyei önkormányzati vezető, Virág György, majd utóda, Lokodi Edit Emőke számára, hogy az élen nem voltak egyedül, volt kihez magyarul szólniuk. Azonban függetlenül attól, hogy létezett-e magyar alprefektus vagy sem, a kormány megbízottja mindenkor azt csinált, amit éppen akart. Igaz, lélektanilag nem mellékes, hogy az intézmény élén ott van-e egy magyar. Azonban visszanézve az utóbbi húsz évre: miként sikerült keresztülvinni a magyar lakosság akaratát? Csakis civil összefogással. Amikor idén a tanfelügyelőség nem akart elég kilencedik osztályt indítani ahhoz, hogy a magyar nyolcadikosok anyanyelvükön folytathassák tanulmányaikat, a magyar pedagógusszövetség, valamint a Civil Elkötelezettség Mozgalom aláírásgyűjtést szervezett. A sajtó világgá kürtölte ezt, így meglett a kellő osztályszám. Itt, Vásárhelyen 1990 óta nem tüntetett a magyarság. Ha létezik egy erős civil szervezet, akkor mellé állhatnak, ha felvállalja a civil ellenállást. Akkor a magyar közösség megmozdulása így nem lenne sem RMDSZ-, sem MPP-párti. Ez többet ér, mint egy hatáskör nélküli alprefektus. /Máthé Éva: Civil kurázsi. = Krónika (Kolozsvár), márc. 17./
2009. március 25.
A Maros megyei tanfelügyelőségen véglegesítették a korábban sok vitát kavart beiskolázási tervet a 2009–10-es tanévre. A dokumentumban 197 osztály szerepel a nappali és négy az esti tagozaton, ez utóbbiak azonban nem jöhetnek számításba a végzős diákok esetében. A nappali tagozatra tervezett 197 közül 131 román és mindössze 59 magyar tannyelvű osztály indul, ami messze elmarad a diákok létszámának megfelelő 67 osztálytól, és a későbbiekben ígért 60 osztálynál is eggyel kevesebb. A tanfelügyelőségnek nem sokat számított, hogy január végén több ezer szülő által aláírt petíciót nyújtott be a Civil Elkötelezettség Mozgalom és a Romániai Magyar Pedagógusszövetség megyei szervezete, amelyek hátrányos megkülönböztetésnek minősítették, hogy a kötelező tízosztályos oktatásban nem biztosítják minden magyar diák számára az anyanyelven történő továbbtanulás lehetőségét. /(bodolai): Messze az ígéretektől. 59 nappali és egy esti magyar osztály.= Népújság (Marosvásárhely), márc. 25./
2009. április 1.
Magyarul megcímzett leveleket továbbított a Román Postán keresztül az elmúlt időszakban a marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo). A Kétnyelvűség Program keretében lebonyolított akció célja az volt, hogy teszteljék az erdélyi postai szolgáltatásokat, A Cemo magyarul címzett borítékokban brosúrákat küldött a Lármafa-levelezők címére. Egyetlen küldemény érkezett vissza a marosvásárhelyi Párkány sétányról (Aleea Cornisa), ennek magyar neve még a magyar lakosok körében sem közismert. „A Marosvásárhelyre küldött levelekre a postai alkalmazottak legtöbb esetben golyóstollal ráírták az illető utca román megfelelőjét. A Székelyföldre címzett levelek az eredeti állapotukban érkeztek meg” – mondta Szigeti Enikő, a Cemo ügyvezető igazgatója. A Cemo folytatni szeretné az akciót, felkéri az erdélyi lakosságot, kapcsolódjon be a Postai címzések magyarul mozgalomba. A Román Posta Társaság bukaresti sajtóirodája a magyar címzésre vonatkozó kérdésre csupán annyit válaszolt, hogy a levél- vagy más küldemény esetén mit kell tartalmaznia a címzésnek. Kifejtik, ennek olvashatónak kell lennie, és akkor is kikézbesítik a küldeményt, ha azon nem szerepel a postai irányítószám. Nicoleta Vartic szóvivő úgy vélte, a magyar nyelvű címzésekkel csupán az lehet a gond, hogy a postás, aki kézbesíti, nem ismeri a magyar nyelvet. /Máthé Éva: Magyar címzéssel tesztelik a postát. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 1./
2009. április 3.
A Kovászna megyei prefektus, Codrin Munteanu indítványozta – az Országos Diszkriminációellenes Tanács által kifogásolt – felméréshez hasonló összeírást készíttetett Marius Pascan, a Maros megyei kormánybiztos is. Pascan arra volt kíváncsi, hogy a közintézményeknek hány olyan alkalmazottja van, akik beszélik a magyar nyelvet. A prefektus bejelentette: a Maros megyei közintézményekben 784 alkalmazott beszél magyarul. Pascan szerint a más adatokat is tartalmazó jelentés a belügyi tárca felkérésére készült. A marosvásárhelyi Civil Elkötelezettség Mozgalom (Cemo) ügyvezető igazgatója, Szigeti Enikő úgy véli: „Fel kell mérni, hogy mi történik az állami intézményekben a személyzeti politika címszó alatt. Mert a jelenlegi arány távolról sem tükrözi az egyes erdélyi megyék lakosságának nemzetiségi összetételét. ” Szigeti Enikő úgy tudja, ezek a felmérések azért készülnek, mert Románia hivatalos jelentést kell, hogy készítsen a Regionális és Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája előírásainak betartásával kapcsolatban. „Románia 2008 májusában ratifikálta a dokumentumot olyan formában, hogy kivette a kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó legfontosabb részt. Románia megint azt a trükköt használta, hogy elsüllyesztette a magyart a többi 18 hazai népcsoport közé. Átvették a charta általános előírásait, de a közigazgatásnál úgy jártak el, hogy kivették a legelső passzust, ami szigorúan követeli meg a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását a hivatalokban, önkormányzatokban. ” /Máthé Éva: Újabb etnikai összeírás. = Krónika (Kolozsvár), ápr. 3./
2009. május 18.
Aláírásgyűjtéssel próbálja rávenni Sorin Apostu kolozsvári polgármestert a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO), valamint a Transindex internetes portál arra, hogy magyar és német nyelvű feliratok is szerepeljenek a kincses város műemlék épületeire felhelyezendő táblákon. Arra az újságírói felvetésre, hogy a táblákon miért nem lesz magyar felirat is, az elöljáró közölte: „a román frankofon nép, a magyar pedig nem világnyelv”. A kezdeményezők az elöljáróhoz intézett levelükben kifejtik: nem csak az angol és a francia világnyelv, és amennyiben a kezdeményezés célja csupán a Kolozsvárra látogató turisták tájékozódásának megkönnyítése, indokolt lenne statisztikákkal is alátámasztani a nyelvi opciót. Úgy vélik, Apostu „válaszának szellemisége azokat az időket idézi, amikor minden nyelven ki lehetett tenni Kolozsvár bejáratához az üdvözlő táblát, csak éppen magyarul nem”. Furcsállják, hogy „pont magyarul és németül nincs helye a tájékoztatásnak, annak ellenére, hogy Kolozsvár történelmében a magyar közösség ugyanolyan fontos szerepet játszott, mint a román, valamint a német közösség”. „Ez a város mindenkié, aki valaha benne élt, vagy jelenleg benne él és dolgozik” – jelentik ki a kezdeményezők, akik szerint a városvezetésnek hangsúlyt kellene fektetnie arra, hogy a sokszínű, multikulturális Kolozsvár jegyeit megjelenítse a város utcáin, épületein, állami intézmények homlokzatán. A petíciót a Transindex internetes oldalán lehet aláírni május 21-éig, a kinyomtatott íveket a CEMO iktatja a kolozsvári polgármesteri hivatalban. Lapzártáig mintegy hatezer-ötszáz aláírás gyűlt össze. /Pap Melinda: Aláírásgyűjtés a magyar feliratért. = Krónika (Kolozsvár), máj. 18./
2009. május 22.
A Civil Elkötelezettség Mozgalom és a Transindex képviselői május 21-én átadták Sorin Apostunak azt a 22 500 aláírást tartalmazó ívet, amelyet a magyar feliratok műemlékeken való elhelyezésének ügyében gyűjtöttek össze. A kolozsvári polgármester átvette a petíciót annak ellenére, hogy előző nap kijelentette: nem áll szándékában ezt megtenni. Amikor Horvát Ádám, a Civil Elkötelezettség Mozgalom elnöke átadta a dokumentumokat, a városvezető azt ígérte, megtárgyalják az ügyet a helyi tanácsban és a kulturális minisztériummal is egyeztet. /J. J. : Átadták Apostunak az aláírásokat. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 22./
2009. május 25.
Városi tanácsi határozattervezet benyújtása érdekében szervez aláírásgyűjtést az RMDSZ azért, hogy magyar feliratok kerüljenek a kolozsvári műemlékekre, a turistákat tájékoztató táblákra és a város szélén lévő településnév-táblára, jelentette be. Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke. A Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) és a Transindex portál által korábban szervezett aláírásgyűjtés mellett azért indítanak újabb, hasonló kezdeményezést, mert ezúttal csak kolozsvári választópolgárok kézjegyére van szükség. A támogatóknak olyan városi tanácsi határozattervezet mellett kell állást foglalniuk, amely a magyar feliratok elhelyezéséről szól. Ha összegyűl 14-15 ezer kolozsvári aláírása – vagyis a törvény értelmében a szavazati joggal rendelkező kolozsváriak 5 százalékának a kézjegye –, akkor a tanácsnak kötelező módon napirendre kell tűznie a kérdést. Kelemen figyelmeztetett: a magyar az Európai Unió egyik hivatalos nyelve. „Nem szabad megengednünk, hogy visszatérjenek azok az idők, amikor bármilyen nyelven fel lehetett tüntetni városunk nevét, csak magyarul nem. Meggyőződésünk, hogy egy nyelvnek nyilvános feliratokon való használata az azt beszélő közösség identitásának, múltjának, kultúrájának tiszteletben tartását bizonyítja”– hangsúlyozta. /Ö. I. B. : Újabb aláírásgyűjtés a kolozsvári magyar feliratokért. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 25./
2009. augusztus 8.
Nem szabad mereven értelmezni a műemlékek feliratozására vonatkozó rendeletet, mert az nem zárja ki, hogy azokon a településeken, ahol jelentős számú nemzeti közösség él, ennek nyelvén is fel legyen tüntetve a tájékoztató szöveg, ez a Művelődési Minisztérium álláspontja a többnyelvű feliratokról. A Transindex és a Civil Elkötelezettség Mozgalom (CEMO) Sorin Apostuhoz benyújtotta petícióját, amelyben a magyar és német nyelvű feliratokat követelnek. Eckstein-Kovács Péter elnöki tanácsos közbenjárására foglalt állást a minisztérium a tábla-ügyben, véleményét Kolozsvár polgármesteréhez is eljuttatta. Májusi sajtóértekezletén Sorin Apostu bejelentette: többnyelvű ismertető táblákat helyeznek el minden kolozsvári műemléken. A felirat három nyelven – románul, angolul és franciául – lesz olvasható. Arra a kérdésre, hogy miért nem kerülhet fel magyar nyelvű felirat is a táblákra, Apostu azt válaszolta: mivel a magyar nem számít világnyelvnek. Kolozsvár polgármesterének a funári időket idéző álláspontja ellen több civil és politikai szervezet is tiltakozott. Aláírásgyűjtést kezdeményezett a Kolozs megyei RMDSZ. /Műemléktáblák: nincs szó a magyar feliratok betiltásáról. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 8./
